Saját lakás projekt IV. rész – gipszkartonozás, festés, burkolás

A hosszú hétvégén sikerült utolérnem magam, szóval újra elővettem a lakásom felújítása során készült fotókat, hogy folytassam a Saját lakás projekt blogbejegyzés-sorozatot. Nagyon sok visszajelzést kaptam, hogy szeretitek, követitek, és használtátok az itt leírtakat, aminek nagyon örülök, mert ezek szerint sokatoknak tudtam segíteni! De akkor nézzük, mi történt a következő pár hétben! Ha esetleg lemaradtál a Saját lakás projekt I. részéről, hogy hogyan találd meg álmaid lakását, itt pótolhatod, a tervezésről és bontásról pedig a Saját lakás projekt II. részében olvashatsz. Az előző részt, a Saját lakás projekt III-at, ami a hangszigetelésről és betonozásról szól, itt találod. Szóval legutóbb arról írtam, hogy október végére eljutottunk odáig, hogy be lett profilozva a nappali mennyezete, de az idő egyre aggasztott, mégis hogy lesz ebből december eleji költözés: a beton lassan száradt, a légkondinak új helyet kellett találni, mert a hangszigetelt falra már nem mehetett, a konyhai elszívó csöve sem volt megoldva, mert egy kéményrengetegen kellett volna átfúrni… De a felmerült megoldandó feladatok mellett azért alakult a gipszkartonozás.November elején folytatódott a profilozás a lakás többi részén, az előtérben, a dolgozóban és a hálószobában is, hogy erre rögzítésre kerüljön a gipszkarton álmennyezet. Tovább haladt a felületek javítása, a glettelés is, majd felkerültek a mennyezetre gipszkarton lemezek minden helyiségben.

Az alábbi képen pedig látszódik, hogy a gázszerelő a gázcsövet is felszerelte a dolgozóban, kamrában, tehát a gázóra és a wc-ben található kazán között a legrövidebb útvonalon. (Alaprajz itt.) Ezt szintén eltakartunk gipszkartonnal, később előírás szerint szellőzőkkel láttunk el minden érintett sarkot.

Majd végre következhetett a festés, ami először a radiátorok mögé került, és a radiátorok fel is kerültek a helyükre, hogy mehessen a fűtés ezerrel és száradjon a beton. A folyamat meggyorsítása érdekében béreltünk, majd vettünk is páramentesítő gépet, hiszen a festéssel csak rontottunk a helyzeten, még párásabb lett tőle a levegő, ami persze nagyon nem jó a száradó betonnak.

A fürdőszoba ablaka is be lett igazítva és itt is előkészítve az elszívó kiállása.

Itt pedig a wc felé helyezett kazán trükkjét láthatjátok. A kazán (Remeha) modulos rendszer, aminek a hátsó részét (tágulási tartályt), feljebb lehetett szerelni, ami gipszkartonnal el lett takarva, ezáltal nagyon kevés helyet foglal maga a készülék és könnyedén elfér a parapetfal felett, annak mélységében. Itt pedig látható az is, hogy (egy kisebb nyomozás után) végül a fiúknak sikerült egy olyan helyen átfúrni a falat a kémények között, ahol megoldható a konyhai páraelszívó kivezetése is a lichthofba, így ezt se fogjuk látni. Éljen!

Mint már írtam korábban, a légkondi nem kerülhetett a hangszigetelt falra, így új helyet kellett találni neki. Mivel a háló-nappali válaszfala túl vékonynak bizonyult, máshol pedig nem volt elég hely a számára, az egyetlen megoldás a külső tartófal volt, innen a kivezetését is könnyebben meg tudtuk oldani. Remélhetőleg nyitott ajtónál lehűti a hálót is, ha nem is közvetlenül, mint az eredeti elképzelés szerint (balra az ajtóval szembe került volna a falra).

Íme a wc feletti rész a gipszkartonnal: a kémény csöve is el lett takarva, és minden más is. Maga a kazán pedig el lesz takarva bútorlappal (nyílt égésterűnél nem lehet, zártnál igen!). Ezt a részt olyan szempontból is ki kellett centizni, hogy majd a front pont egy vonalba essen a parapetfallal.

A fürdőszoba következett: vízszigetelést kapott a kád körüli rész és indulhatott végre a burkolás. A burkolatokat még nyáron kiválasztottam, de aztán a rendelés csúszott picit, így a lapok az utolsó pillanatban érkeztek meg Olaszországból. Polgári lakás révén a falra metró csempét szerettem volna, de nem a hagyományos fózoltat, hanem az elegánsabb fényes fehér típust, ami gyönyörűen ragyog, mikor ráesik a fény, mert nem teljesen sima a felülete. Ez tökéletes megoldás egy ilyen pici fürdőbe. A falfülkébe egy extrább fekete mozaik került, azt majd a következő részben láthatjátok. Amúgy segítettem a fugakeresztek felhelyezésében, vagy hátráltattam a fiúkat, már nem is emlékszem pontosan. 🙂

És végre az egész hálószoba a kiválasztott gyönyörű pasztell zöld árnyalatban pompázik, ehhez már csak a díszlécek hiányoztak körben…

…aminek a helyét el is kezdték lézerrel kimérni a fiúk, így ez is felkerülhetett a mennyezetre. Azért annyira nem volt egyszerű a sarkoknál gérbe vágni, hogy jól nézzen ki a minta és főleg az íves részeknél, ahol pici darabokból kellett összevágni a formát, ami több órát vett igénybe.

Emellett párhuzamban folytatódott a festés a nappaliban is, ahol egy semleges világosszürke szín került a falakra, a vendég/ dolgozószobában pedig egy hasonló szürke árnyalat.

Itt látszódik, mennyire könyörögnek az ajtók, hogy végre velük is foglalkozzon valaki, így hamarosan ezek is szép selyemfényű fehér színt kaptak az ablakokkal együtt. Az összes kilincset sikerült megmenteni, a régi festék és sokévtizedes kosz mögül a csiszolást követően előbújt a szép sárgaréz színük. Lentebb pedig láthatjátok, a díszlécek szépen kikerülik az ablakok ívét, így ezzel a karnistakarás is elegánsan megoldott minden helyiségben.

A fürdőszobába egy egyszerűbb díszléc lett választva, ami megy minden elemhez, és egy kedves üzenet a kollégáktól. 🙂

A fürdőbe bekerülhetett a kád, ami aztán fel is lett falazva, hogy arra is kerülhessen a fali csempéből. Amit amúgy sikerült úgy kiszámoljak, hogy pont fél db maradt a végén – ezt a pontosságot! Vagy mázlit?! A kád pedig- ha már csak 140 cm-es fért el-, legalább a lehető legmélyebbet választottam, hogy komfortos legyen a lubickolás is. A fürdő ajtó tokja pedig megsínylette a bontást, így az a rész újra lett gyártva az asztalosokkal.

És ami szintén dilemmát okozott: a magas fehér lábazati szegélyléc, mivel az íves falrészeken is szépen kellett megoldani a kivitelezést (nappaliban, dolgozóban is), meg a nagy polgári ajtókhoz se rakhattunk akármit és nem is találtam olyat ami igazán tetszett, így végül úgy döntöttem, hogy egyedileg fogjuk legyártani az asztalosműhelyben (közben folyamatosan a pinteresten nézegettem a szebbnél szebb szegélyeket inspirálódás gyanánt). 14 cm magas szegélyt szerettem volna MDf-ből. Ebbe két nútot martunk, aztán meg lett csiszolva és fehérre lefestve. Köszi Arni, igazán gyönyörű lett, majd látjátok az összhatást a parkettázást követően!

Aztán végre a többi ajtó javítására, csiszolására és festésére is sor került. Persze ez az üveges a kedvencem félhomályban és nappali fényben is.

Aztán jött még néhány visszajavítás és újrafestés, amitől nem voltam túl boldog, mert úgy éreztem, megint visszafelé haladunk. El is toltuk az átadás időpontját, mert látható volt, a december eleji költözésből nem lesz semmi, így a következő határidő december 21-ére, a 30. születésnapomra esett. Ezt már muszáj volt tartani, nem beszélve arról, hogy nyakunkon volt a karácsony is. A beton viszont még mindig nem volt olyan száraz, hogy letehessük a parkettát. Egy speciális eszközzel kétnaponta mértük az aljzat nedvességét, aztán lassan november vége fele elkezdett jobban száradni, hála a fűtésnek és a páramentesítő gépnek, amit a fenti képen láthattok.

Na innen szép nyerni! Ez a kép már november utolsó napján készült. Maradt 3 hetünk befejezni a munkálatokat úgy, hogy minimum 5 munkanap a parkettázás, ami alatt a többi munka nem végezhető. Hogy sikerült-e beköltöznöm a kitűzött határidőre, az a következő részből kiderül! 🙂

Hozzászólás Cancel reply